Egy ismeretlen férfi holtteste felborzolja a kedélyeket, az eset körüli misztikus hangulat pedig tovább fokozódik, mikor kiderül, az illető valójában nem is létezett. 

2009 június 12-én 70 év körüli férfi száll le az írországi Derryből Sligóba tartó buszról. Külseje átlagos, fekete ruhát visel, utazótáskák lógnak a vállairól, semmiben sem különbözik egyetlen odatévedő turistától sem. Útja egyenesen a Sligo City Hotelbe vezet, ahol Peter Bergmann néven jelentkezik be, mindössze néhány naposra tervezi ott tartózkodását. Bergmann napközben hosszú sétákra indul, látszólag élvezi a kirándulások és a táj nyújtotta élvezetet, június 16-án azonban egy apa-fia páros bukkan az idős ember kihűlt holttestére. Nyomozás indul az ügyben, Peter Bergmann pedig hamar az európai sajtó reflektorfényébe kerül. Hogy alaposan megismerjük a titokzatos férfi esetét, meg kell vizsgálnunk a hotelben töltött napokat, a nyomozás során felbukkanó, döbbenetes részleteket és az interneten terjedő teóriákat.

Kamerák kereszttüzében

Bergmann útvonala, tevékenysége szinte végig rögzítve lett a hotel és a térfigyelő kamerák által, így pontosan meg tudjuk állapítani, hogy hol és mit csinált. Vagy mégsem?

Június 12.

A történet Sligo határán kezdődik, ahol is Peter Bergmann 18:28-kor leszáll a buszról, és taxit rendel magának, hogy az elvigye őt a város központjába. Az első kiszemelt hotelben teltház van, így kénytelen új szállást választania. Szerencsére a Sligo City Hotel tud szabad szobát biztosítani számára, így Bergmann 3 éjszakára jelentkezik be, a nyilvántartásban pedig egy osztrák címet ad meg: Ainstettersn 15, 4472 Bécs. Német akcentussal beszél, Peter Bergmann néven mutatkozik be. Kedves, udvarias, osztrák férfinek tűnik, azonosításra okmányt ezért a jóhiszemű dolgozók nem kérnek tőle.

Június 13.

Június 13-án a hotel éttermében reggelizett, majd 8:30-kor visszatért a szobájába. Ezután egy lila zacskóval a kezében sétált a recepcióra, ahol jelezte a személyzetnek, hogy ideiglenesen elhagyja a hotelt.

A dolgozóknak később feltűnt, hogy Bergmann minden alkalommal magával vitte a zacskót, ám mikor visszaérkezett, az már nem volt nála. Az utcai felvételeken jól látszik, hogy Bergmann útja a postára vezetett, ahol feladott egy levelet. A nyomozóknak később nem sikerült kideríteniük, hogy kinek és mit adott fel, csupán annyit tudunk, hogy 8 bélyeget és 2 légiposta matricát vett. Visszatérése után a férfi nem hagyta el a hotel területét, mégis felhívta magára a figyelmet. Az épület egyik takarítója bement a férfi szobájába, aki a helyiség közepén állt, és úgy nézett a nőre, mintha az megzavarta volna valamiben. A takarító nem értette Bergmann furcsa viselkedését, aki megrökönyödésében szólni sem tudott.

„Úgy tűnt, mintha nem rám számított volna. Mintha valami tiltott dolgot művelt volna”

– emlékezett vissza a hölgy Bergmann viselkedésére. A nő úgy döntött, magára hagyja a férfit.

Június 14.

Bergmann taxit rendelt a hotelhez, majd érdeklődött a sofőrtől, hogy merre találhat egy csendes, nyugodt partszakaszt, ahol úszhat és gyönyörködhet a táj szépségeiben. A taxisofőr a Sligótól 10 km-re található Rosses Pointot javasolta, amit Bergmann szemügyre is vett. A partot csak rövid ideig tanulmányozta, ezután visszavitette magát a hotelhez. Bergmann nem igazán kommunikált senkivel, keveredni sem keveredett más turistákkal, úgy tűnt, magányra és csendre vágyott. Megérkezése után rövid időre a szobájába vonult, majd újabb útra indult, ezúttal is a lila zacskó kíséretében. A nyomozók a köztéri kamerák segítségével próbálták nyomon követni a férfi útját, aki látszólag céltalanul bolyongott csak Sligo utcáin.

Június 15.

A férfi kora reggel a recepció felé vette az irányt, és egy kéréssel fordult az őt fogadó hölgy felé. Szeretett volna még egy kis időt maradni, mivel elmondása szerint túl sokat kellett volna várnia a buszra, ami a reptérre vitte őt. A hotel alkalmazottai eleget tettek a férfi kérésének, további plusz órákra helyet biztosítottak a csomagoknak. Bergmann ekkor utoljára indult el a lila, tömött zacskóval, útja ezúttal is jól követhető a felvételek alapján. Végleg nem sokkal 1 óra után távozott a hotelből, ekkor utazótáskáival a vállán igyekezett kifelé. A nyomozóknak később feltűnt, hogy Bergmann két táskával érkezett meg a sligói buszpályaudvarra, de elmenni már három utazótáskával indult.

A pályaudvar büféjénél szendvicset és kapucsínót rendelt, amit ott helyben el is fogyasztott. A büfé kameráin látszik, ahogy Bergmann egy papírt halászott elő a zsebéből, majd jegyzetelni kezdett rá. A lapot ezután a zsebébe gyűrte, és elhagyta az asztalát. A pályaudvarról Rosses Pointra tartott – ahhoz a tengerparti sávhoz, amit a taxis ajánlott neki. Később a szemetesben megtalálták a Bergmann által váltott jegyet, amin 14:20-as indulás szerepelt. A férfi tehát délután 3 óra környékén érkezett meg Rosses Pointra. Körülbelül 16 szemtanú állítja, hogy találkozott Bergmannal. Mind ugyanúgy írták le a férfit: sötét ruhát viselt, üdvözölt mindenkit, akivel szembetalálkozott, nem tűnt úgy, hogy rejtegetne bármit is, esetleg bujkálni akarna.

Június 16

Apa és fia, Arthur és Brian Kinsella kora reggel, 6 óra magasságában Rosses Point ködbe burkolózó szakaszán edzettek a triatlonra. Az átlagosnak induló edzés azonban hamar véget ért, mikor egy furcsa, emberszerű alak tűnt fel a futók előtt.  Peter Bergmann holtteste volt az.

„Kb. 65 évesnek tűnt első látásra. Körbejártuk a testet, megszólítottuk, csak azért, hogy biztosak legyünk benne, hogy halott-e. Arccal lefelé feküdt a homokban nem messze a part menti szikláktól. Óvatosan megfogtam a bokáját, de az jéghideg és merev volt. Azonnal tudtuk, hogy az illető halott.”

– nyilatkozta az Irish Timesnak Arthur, az apa.

Bergmann látszólag úszáshoz öltözött, fürdőnadrágot és pólót viselt, a kiérkező rendőrök így első ízben fulladásra gyanakodtak. Logikus elgondolásnak tűnt, hiszen a víz a partra moshatta az osztrák férfi tetemét – a nyomozás azonban minden lehetséges magyarázatot megkérdőjelezett.

Az alábbi videón megtekinthető az összes Bergmannról nyilvánosságra hozott felvétel.

Amatőr nyomozás, megválaszolatlan kérdések

A nyomozóknak eleinte úgy tűnhetett, nem volt nehéz dolguk, egy óvatlan turista belefulladt a vízbe, testét pedig partra sodorta a víz. A nyomozást John O’Reilly vezette, akitől napjainkban Ray Mulderrig vette át az ügyet. Az idős férfit Peter Bergmannként azonosították, ám hamar kiderült, valami nincs rendben az üggyel. A hotel alkalmazottaitól megkaptak minden egyes becsekkolásnál megadott adatot, amikről kiderült, hamisak. Bergmann egy olyan bécsi címet adott meg lakhelyéül, ami nem létezett. Feltételezhetően a neve sem az igazi volt, mivel egyetlen Peter Bergmann nevű személyt sem kezeltek eltűntként. Hogy a nyomozás új lendületet vegyen, elkezdték megvizsgálni a férfi személyes tárgyait. Először a ruházatát kutatták át, ekkor vették észre, hogy egyetlen ruha neműhöz sem tartozik címke, mindegyikről eltávolították azt. A bankkártyás fizetéseknek is utána néztek, ám Bergmann minden esetben készpénzzel fizetett. Tárcát nem találtak nála, így az esély, hogy esetleg bankkártyát vagy újonnan nyomott bankjegyeket kaparintanak meg, elszállt. Mindeközben a boncolás során előbukkanó újabb információk tovább borzolták a kedélyeket.

Az állítólagos Peter Bergmann teste sötét titkot takart: az orvos szakértő egyértelműen megállapította, hogy a férfi csont– és prosztatarákkal küzdött, szívének állapota azt jelezte, már többször kapott szívrohamot, egyik veséjét eltávolították. Testének rossz állapota ellenére fogai azt mutatták, rendszeresen járt fogorvoshoz. Ennyi rendelkezésre álló adat alapján könnyűszerrel meg kellett volna találni a férfit, ám úgy tűnt, Peter Bergmann sosem létezett, kezelőorvosait elnyelte a föld – már ha voltak neki. A nyomozók utolsó kapaszkodója a férfi gyógyszerei voltak, ám a toxikológiai vizsgálat bebizonyította, hogy Bergmann nem szedett semmilyen gyógyszert. A nyomozók nem hitték el, hogy olyan komoly fájdalmakra, mint amik a férfit kínozhatták, egyetlen komolyabb fájdalomcsillapítót sem váltott ki. Úgy tűnt, Peter Bergmann nem akarta, hogy fényt derítsenek kilétének titkára. Ebben egy újabb fontos momentum is megerősítette a nyomozókat: a titokzatos lila zacskó jelenléte. Bergmann minden egyes indulásakor a lila szatyorral a kezében vágott neki látszólag céltalan bolyongásának. A nyomozók azonban észrevették, hogy a férfi szisztematikusan kereste a városnak azon pontjait, amik elrejthetik tevékenységét. A lila zacskóból ugyanis ismeretlen tárgyakat helyezett köztéri kukákba. Bergmann csak azoknál a pontoknál szabadult meg holmijaitól, ahol biztosan tudta, hogy a kamera nem tudja 100%-ban rögzíteni a zacskó tartalmát, így a kíváncsi szemek elől rejtve maradhatott, pontosan mit dobott el magától a három napban Sligo-szerte. A nyomozásban számtalan hibát vétettek, az egyikre például egy francia lap, a Le Monde hívta fel a figyelmet. A szerkesztők 2015-ben felkeresték az osztrák hatóságokat, hogy további információkat gyűjthessenek Bergmann hátteréről, ám döbbenten tapasztalták, hogy Ausztriában nem keresik az ismeretlen férfit, sőt, az ír rendőrség félvállról vette az egész Bergmann-ügyet, nem értesítették a bécsi nyomozókat. Kiderítették továbbá, hogy az Interpol adatbázisában nem szerepel Bergmann sem eltűnt, sem kőrözött személyként, holott ujjlenyomata és DNS-e viszont nyilvántartásba lett véve.

„Egyértelmű, hogy Sligo tervezett úti cél volt. Úgy tűnt, Bergmannak komoly tervei voltak a város kiválasztásával, a ruhacímkék eltávolításával. De fel kell tennünk a kérdést: miért Sligo? Ha festői környezetben szeretett volna meghalni, ezer másikat is találhatott volna Írország nyugati partján vagy esetleg Skóciában is. Valami idevonzotta a férfit, azt viszont sosem tudtuk kideríteni, hogy micsoda.”

– nyilatkozott 2019-ben az esetre emlékezve Ray Mulderrig.

Teóriák az esettel kapcsolatban

Számtalan elképzelés született Bergmann rejtélyével kapcsolatban. Főként a Reddit felhasználói tették közé elméleteiket, összesen 9 féle elgondolás található meg a neten. A legnépszerűbbek a következők:

Elmélet: Peter Bergmann csont– és prosztatarákja miatt elhatározta, hogy utolsó napjait távol mindenkitől, magányosan tölti el. A halálos diagnózis után elhatározta, kirándul még egy eldugott helyen, majd végső nyughelyéül egy félreeső, tengerparti területet választott. Az elmélet megalkotói szerint Bergmann nem szerette volna, hogy családja lássa a leépülését, ezért elvonult az ismerősök és családtagok elől, hogy a saját akarata szerint halhasson meg. A levelet valószínűleg a szeretteinek adhatta fel, amiben közölhette, ne keressék többé. A lila zacskóra adott magyarázat is végtelenül egyszerű: Bergmann meg akart szabadulni személyes holmijaitól, ezért városszerte eldobálta azokat a kukákba. Személyazonosságát titkolta, hiszen nem akarta, hogy családja értesüljön halálhíréről. Ezért a hamis lakcím, a hamis név, a kivágott ruhacímkék.

Cáfolat: A teória ellen szól, hogy Bergmann szervezetében nem találtak gyógyszerhasználatra utaló jeleket, külsérelmi nyomokat pedig végképp, így az öngyilkosság ezen formáit kizárhatjuk. A szándékos vízbefúlás nagyon ritka módja az öngyilkosságnak, így valós halálvágy esetén ezer másik könnyebb kiutat választhatott volna. Az orvosszakértők ráadásul megállapították, hogy a férfi halálát nem fulladás, hanem szívroham okozta. Az is furcsa, hogy Bergmann napokig hordta köztéri kukákba a személyes holmijait, mindezt úgy, hogy közben arra is figyelt, hogy senki se láthassa a tevékenységét. A terv túl összetettnek tűnik ahhoz, hogy bárki végre tudja hajtani, ráadásul ha titkolni akarta ismerősei elől a hollétét, nem adott volna fel egy levelet, amin szerepel a feladás helye. További kérdéses pont a kidobott holmik ténye, hiszen Bergmann eggyel több táskával indult neki a hazaútnak, mint amivel jött, így nemhogy megfogyatkozott a nála lévő tárgyak száma, hanem épp ellenkezőleg, nőtt. Sokan úgy gondolják, a szerettei biztosan a keresésére indultak volna – még akkor is, ha a férfi biztosította volna őket a jólétéről, ám Bergmannról egyetlen bejelentés sem érkezett.

Elmélet: Az ügy rejtélyessége, az ismeretlen személyazonosság és a szellemként létező férfi sokakban azt az érzetet kelti, hogy a titkosszolgálatnak biztos, hogy köze lehet az ügyhöz. Peter Bergmannról azt feltételezik, egy ügynök volt, aki a Sligóhoz közel eső katonai bázisokat ellenőrizte, figyelte meg. A lila zacskóban tárolt titkosszolgálati kellékeket pedig ügynöktársainak hagyta szerteszét a városban – kémhez méltó precizitással, csak a takarásba eső szemeteseket töltötte meg a különleges tartalommal. A takarítónő beszámolója alapján Bergmann furcsán viselkedett, többen ezt egy esetleges lebukástól való félelemként értelmezték, hiszen lehet, épp felettesivel konzultált, mikor a nő belépett a szobába. Hamis lakcíme és személyazonossága titkosszolgálati akcióra utal. Sokan a pályaudvaron írt jegyzeteiről is úgy gondolják, az általa megfigyelteket vetette papírra, amit a lila zacskóban lévő tárgyakkal együtt helyezett a köztéri szemetesekbe.

Cáfolat: A kém teória sem áll biztos lábakon, hiszen Bergmann óriási fizikai fájdalmakkal küszködött, halálos beteg révén ágynyugalomra, semmint akcióra lett volna szüksége. A Sligo közelében lévő katonai bázis nem sok érdekességet tartogatna a titkosszolgálati szerveknek, ráadásul semmilyen jel nem utal arra, hogy Bergmann a közelükben járt volna.

Elmélet: Az egyik legőrültebb teória egészen friss, 2020-as és a 2. világháborúhoz kapcsolódik, ugyanis néhány Reddit felhasználó úgy gondolja, Peter Bergmann nem más, mint Martin Bormann, a Nemzetszocialista Német Munkáspárt egykori pártminisztere. Bergmann náci mivoltára nem sok bizonyíték található, sokan viszont összekötötték az apróbb szálakat. Az ismeretlen férfi német akcentussal beszélt, hamis adatokat használt, ráadásul kerülte a nyilvánosságot. Egyesek a hajvonal és a szemek hasonlósága alapján látják az egyezést Bergmann és Bormann között, akiknek a neve is igen összecsengő. Bormann a 2. világháború idején eltűnt, feltételezett halálát 1945. május 2-ra datálják.

Cáfolat: Ez az egyik leginkább megdönthető elmélet, ugyanis Bergmann jóval a második világháború után születhetett. A hasonlóság annyira nem szembeötlő, ráadásul Bormannról az a hír járta, hogy a legtöbb náci vezetővel együtt Argentínába szökött. A pártelnök motivációi ismeretlenek, hiszen a náci-vonal nem ad magyarázatot sem Bergmann halálának okára, sem pedig a lila zacskó rejtélyére. Inkább érdekességként semmint magyarázatként tekinthetünk erre az elméletre.

Peter Bergmann ügye a mai napig lezáratlan. Újságírók a közelmúltban felkeresték Sligo városát, bejárták a helyszíneket, beszéltek a rendőrökkel, hotel alkalmazottakkal, mégsem derült ki semmi új a rejtélyes holttesttel kapcsolatban. A nyomozók a mai napig várják azoknak az embereknek a jelentkezését, akik ismerhették a halott férfit. Elképzelhető, hogy valóban senki sem állt kapcsolatban az állítólagos Peter Bergmannal? Ha igen, akkor az ügy sokkal szomorúbb, mint az első látásra gondoltuk. Az ismeretlen férfi holttestét a sligói köztemetőben helyezték végső nyugalomra négy rendőrtiszt jelenlétében.