Az igaz történet alapján felirat a filmek végén igen félrevezető lehet, gondoljunk csak a Texasi láncfűrészesre, ahol sokáig azt hittük, a rendőröket lemészároló Bőrpofa valahol még mindig szabadon jár, és halomra gyilkolja a gyanútlan turistákat. Ez az ügyes marketingfogás arra szolgál, hogy az amúgy talán laposnak tűnő történeteket kicsit érdekesebbé, izgalmasabbá tegyék a néző számára. Vannak azonban olyan vérfagyasztó valós események, amikhez képest a belőlük készült mozi meg sem közelíti a történtek súlyosságát.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért / Anneliese Michel megszállottsága
Anneliese Michel története csaknem az egész világot bejárta, ördögűzésének történetét számos film dolgozta fel, köztük a leghíresebb az Ördögűzés Emily Rose üdvéért. Anneliese 1952. 09. 21-én született, családja mélyen vallásos szellemiségben nevelte. A lánynak kisebb korában tetszett a szigorú, Istennek tetsző élet, ám később rájött, nem való neki a falusi élet, izgalmakra vágyott. Szüleinek gyakran panaszkodott arról, hogy városi nyüzsgésre vágyik, ezért szeretne elköltözni a középiskola után. Sajnos terve nem valósult meg, mivel körülbelül 16 éves korában súlyos betegség vetett véget a boldog mindennapoknak. Ismeretlen, egész testét megbéklyózó görcsök törtek rá, a rohamok pedig az idő múlásával egyre hevesebbé és sűrűbben előfordulóvá váltak. A szülők pszichiátriára vitték a lányt, ahol kiderült, epilepszia gyanús tüneteket produkál, ám sem szanatóriumi kezelés, sem rendszeres gyógyszeradagolás sem enyhítette Anneliese állapotát. Az orvosi beavatkozás után a lány démonokat hallucinált maga köré, akik olyan dolgokra akarták kényszeríteni, amiket sosem tudott volna megtenni. Anneliese egyre kevésbé maradt ura a testének, a szülők pedig elvesztették az orvosokba vetett bizalmukat, és az egyházhoz fordultak segítségért. Az ördögűzés szükségessége akkor vált nyilvánvalóvá, mikor Anneliese arról kezdett beszélni, hogy Júdás, Nero sőt még Hitler szelleme is megjelent neki, és bűnös cselekedetekre akarják rávenni. Különös kettőség uralta a lányt, józan pillanataiban vidám, mosolygós, optimista fiatalként viselkedett, ám a rohamok bekövetkeztével egy ismeretlen, vad oldalát mutatta meg a környezetének. Gyakran szaggatta le a ruháit, bogarakat, ürüléket evett és dühkitöréseikor olyan erő szállta meg, mintha egy felnőtt férfi fizikumával bírt volna. Az egyház beavatkozása nyomán Erns Alt atya érkezett a család segítségére, a lány haláláig pedig csaknem 70 ördögűzést hajtott végre. A megszállottnak vélt Anneliese állapota rohamosan romlani kezdett, viselkedése pedig egyre agresszívabbá vált. Maga is meg volt győződve róla, hogy testét démonok uralják, így nem kívánt kórházba vonulni, döntésével pedig végleg megpecsételte a sorsát. A lány képtelen volt enni, csak a szobájában fellelhető legyeket és pókokat fogyasztotta, testén egyre több seb volt látható, mindeközben csontsovánnyá fogyott. Az ördögűzések alkalmával egyre hevesebben reagált a szenteltvízre, a házban lévő szentképeket pedig szabályosan összetörte. Felvételeken hallani lehet, mennyire eltorzult hangon kommunikált a körülöttük lévőkkel.
A videóban feltűnő képsorokon láthatjuk, milyen borzalmas állapotban volt Anneliese a halála előtt. A testét borító sebek elfekélyesedtek, állandó lázzal és kiszáradással küzdött. Az egyre vadabb támadások miatt a lányt az ágyához láncolták, mivel gyenge teste ellenére iszonyú erővel támadt az ördögűzést végrehajtó papokra. Erns Alt atya végül képtelen volt kiűzni a lányból a démont, Anneliese Michel pedig egy éven át tartó szenvedés után, 1976. július 1-jén kiszáradásban elhunyt. Az eset után per indult a család és az ördögűzést felügyelő atya ellen, ám végül nem született egyértelmű ítélet. Az egyik oldalon álltak a vallásos meggyőződésűek, akik úgy gondolták, a fiatal lányt maga az ördög szállta meg. Mivel nem klasszikus epilepsziás tüneteket produkált, illetve a folyamatos gyógyszeres kezelés sem segített rajta, a vallási ereklyékre pedig túl agresszívan reagált. Mindezek együttesen tényleges megszállottságra utalnak, cáfolni a szakemberek teljes mértékben a mai napig sem tudták. Akad azonban jóval racionálisabb elképzelés is. Mivel Anneliese vallásos neveltetésben részesült, így nem meglepő, hogy olykor latinul szólalt meg, tanulmányai során ugyanis alaposan megismerkedett a vallásos írásokkal. Az ötvenes években a pszichózisok felismerése és hatékony kezelése még nem volt olyan modern, mint napjainkban, így a szakértők jelenleg úgy gondolják, Anneliese többféle betegségben is szenvedett, ilyen például a skizofrénia és a személyiségzavar, valamint a depresszió is. Megfelelő kezelés híján nem csoda, hogy a tünetek súlyosbodtak. A vallási motívumoktól való irtózását pedig összekapcsolták a lány abbéli terveivel, hogy szakít a falusi élettel, és a fiatalok pezsgő mindennapjait szeretné élni. A vallásos oldalt képviselők épp emiatt gondolják, hogy Anneliese démonok bűvkörébe került, hiszen azzal, hogy meg akarta tagadni addigi életét, magát Istent taszította el magától, ezzel pedig utat engedett a sötét entitásoknak. A bíróság végül nem ítélte el az ördögűzésben résztvevőket, holott a többség szerint közvetett emberölés történt. Mivel Anneliese maga sem akart orvosi kezelést kapni, hanem elfogadta, hogy testét feláldozza az Úr akarata szerint, nem ítélhetünk el senkit a szomorú eset kapcsán.
Megszólít az éjszaka / A Molyember legendája
Kevés olyan rejtélyes eset történt, ami a mai napig olyan mértékben lázban tartaná az érdeklődőket, hogy szobrot emelnek neki, sőt majdhogynem zarándoklathellyé válik az észlelés helyszíne. A Molyember legendája ilyen. A történet 1966. novemberében kezdődött, amikor egy középkorú házaspár éppen hazafelé tartott az éjszakában. Egy gyárépület mellett elhaladva az a különös érzésük támadt, nincsenek egyedül, ám hiába kémlelték az utat maguk mögött, senkit sem láttak. Hirtelen távolabb, a gyár árnyékában egy hatalmas, vörös szempár tűnt fel, ahogyan a sötétből a lelassuló autót kémleli. A férfi és a nő kiszálltak az autóból, ám hamar menekülőre fogták, mikor a furcsa szerzet megmozdult. Beszámolójuk alapján két méternél magasabb, emberszerű lény kitárta a hatalmas szárnyait, és felrepült a magasba. Az autóba pattant házaspár azonnal elhajtott, ám a lény a levegőben repülve követte őket hosszú kilométereken át. A rémült pár hiába mesélt a furcsa szerzetről, nemigen hittek nekik. Később azonban a beszámolók egyre sokasodtak, többen angyalt láttak vörös szemekkel, az egészen fiatal korosztálytól az idősekig mindenkitől érkezett olyan beszámoló, ami valamilyen formában kapcsolódott az első észleléshez. Többen felkerekedtek, hogy a gyárépület körül rábukkanjanak a furcsa lény nyomára, arról azonban semmi bizonyítékot nem tudtak szerezni, hogy bármi is ott tartózkodott volna abban az időben. Még egy kiugró eset figyelmeztetett arra, hogy a Molyember talán valóban létezik: egy békés, családi vacsoráról tartott volna hazafelé egy házaspár a kislányukkal, mikor az autójukhoz érve észrevették, hogy valami kuporog mögötte a sötétben. A mozgolódásra a lény lassan felemelkedett, vörös szempárját a vendégekre szegezte, majd kitárta a szárnyait és elrepült. A beszámolók szerint a lény bőre szürkés volt, szárnyát pedig nem tollak fedték, leginkább egy molylepkéhez volt hasonlatos. Nevét is e pontos leírás után kapta. A Molyember ezután többször is felbukkant, megjelenése pedig egyre több megválaszolatlan kérdést okozott. Feltűnt ugyanis sokaknak, hogy bizonyos katasztrófák közben készített képeken látni vélnek egy különös, szárnyas lényt, ami kísértetiesen hasonlít a Molyember leírására. Az alábbi képeken jól látszik, mely katasztrófák bekövetkeztekor bukkant fel a rejtélyes lény.
Először 1966-ban, a Point Pleasant Híd leomlásakor észlelték, ami azért érdekes, mivel a lény felbukkanásának ideje és helye ugyanide és ugyanekkorra datálható. A szemtanúk mindegyike látta a Molyembert a hídnál, ami nem sokkal a felbukkanása után össze is omlott.
9/11 is egy olyan tragédia volt, ahol a Molyember állítólag feltűnt. Egy fotón látni lehet, ahogy elrepül a helyszínről, több beszámoló szerint pedig dolgozók látták, ahogyan beszáll a liftbe a becsapódások előtt 10 perccel. A kérdés adott, vajon a Molyember gonosz, ártó lény, aki előidézi a tragédiákat, vagy éppen ellenkezőleg, azok bekövetkeztére figyelmeztet inkább? A vélemények megoszlanak, sokan úgy gondolják, a Molyember egy angyal, mások szerint pedig a Pokol küldötte. A racionális oldalról is érkeztek tippek a Molyember kilétének megfejtésére. Először is a képeket hamisítványnak gondolják, amivel csak népszerűsíteni akarták a Molyember legendáját. A lény kilétét többféle állaténak is tulajdonítják, elképzelhető, hogy szárnyas szörny helyett egy baglyot láttak a szemtanúk, a vöröses szempárra is jó megoldást jelenthet a baglyok különleges írisze. A sötétben az állat méreteit akár nagyobbnak is érzékelhették, mint valójában, ráadásul akkoriban Point Pleasant több nagyobb madárfajnak is otthont adott abban az időben. Egy tréfás kedvű helyi lakost is számba vettek, aki lehet, hogy hírverést akart kelteni a városkának, növelve ezzel a bevételeket. Nem tudni, mi áll a Molyember legendája mögött, több mint 50 éve folyik a találgatás, valós, természetfeletti lényről van szó, vagy pusztán a képzelete játszott a szemtanúkkal.
Folytatása következik…
