A nácik mindig is hírhedtek voltak szupertitkos kísérleteikről. Vajon igaz, hogy kifejlesztettek egy addig ismeretlen repülő járművet? Számos beszámolóról tudni, amik furcsa külsejű, különleges náci repülőkről értekezik. A forradalmi technikát állítólag a Harmadik Birodalom bukása után az amerikaiak és a szovjetek vették át, majd tökéletesítették.

A második világháború idején a repülőgéptervezés még gyerekcipőben járt, ezért sok színes ötlettel álltak elő a mérnökök, ezek nagyrésze pedig minden esetben újdonságnak számított. Hitlert nagyon érdekelték a különleges fegyverek, erre nagyon jó példa az okkultizmus iránti heves érdeklődése, illetve esetünkben a die Glocke, vagyis Harang elnevezésű légi jármű kifejlesztése. Ez egy függőlegesen felszálló lopakodó lett volna, amivel észrevétlenül kémlelhették volna a Szövetségesek lépéseit. Tudvalevő, hogy a náci hadiipar élenjáró volt a világháborúk idején, ezért nem meglepő, hogy egy sor különös jelenséget tapasztaltak a megszállni készülő csapatok az ország határain belülre lépve.

Az első furcsa nyomok

Több titkosított CIA aktát tettek nyilvánossá, ahol gyakorlatilag temérdek beszámoló szól arról, hogy különleges fénygömböket láttak német légtérben. Az első ilyen észlelés 1945 novemberéből származik, ahol is furcsa fénygömbök szelték át a német eget. Ezután több pilóta is beszámolt arról, hogy a gömbök a repülők körül köröztek, sokkal gyorsabban mozogtak, mint bármelyik légi jármű, és képesek voltak egy szempillantás alatt eltűnni a legfejlettebb radarok elől is. A rejtély komoly aggodalomra adott okot a katonai vezetőknek, hiszen semmit sem tudtak a rejtélyes anomáliákról, amiket foo fightersnek neveztek el. Ezzel persze az is járt, hogy erejükről, fegyvereikről és pusztító képességükről sem volt tudomásuk. A tisztek halálra rémültek, mikor különféle alakzatban követték őket a fénygömbök, az esetek pedig olyannyira megszaporodtak, hogy gyanakodni kezdtek: talán német kísérletek eredménye a foo fighters jelenség. Eleinte távirányítású gépezetek bevetésére gondoltak, egyfajta fürge kémrepülőre, amiket az ellenséges képek úticélja végett küldtek fel az égre.

Wroclaw titkai feltárulnak

1944-ben több észak-német támaszpontot is leromboltak, így Hitler döntése szerint a lengyelországi Wroclaw városába vitték a legféltettebb projekteket. Az ott kialakított földalatti támaszpontot der Rise, vagyis Óriás néven emlegettek. A hegyek védelmében titokban folyhattak a kísérletek egészen addig, amíg a Szövetségesek fényt nem derítettek a titkos projektekre. Az egyik legérdekesebb futó kísérlet a Lothar nevet viselte, ami 1944-től tartott a háború elvesztéséig. A legkiválóbb mérnökök dolgoztak egy olyan fegyveren, amivel a háború állását kedvezőbb irányba terelhették volna. A der Rise adott otthont a már említett, titkos die Glocke hadműveletnek. A komplexum ma is látogatható, igaz, a természeti erők jócskán megrongálták – ennek ellenére tisztán kivehető nyomai vannak a repülő csészealjakra hasonlító gépek kísérleteinek. Több kutató is vállalkozott arra, hogy beleássa magát a Glocke hadművelet aktáiba, nem is sejtették, mennyi furcsasággal találkoznak majd. Először is ott vannak azok a beszámolók, amiket az ott dolgozók írtak: egyöntetűen állítják, hogy harang alakú, függőlegesen felrepülő, nesztelen járművekkel kísérleteztek az SS mérnökei. A cél az volt, hogy egy olyan gyors, radarok számára láthatatlan gépet alkossanak, amikkel bárhol és bármikor, észrevétlenül fel tudtak szállni, és akár úgy idegen légtérben tartózkodni, hogy az senkinek se tűnjön fel.

A Glocke dokumentumaiban számtalan tervrajzot találni, működése viszonylag egyszerű volt. Két henger hajtotta, amik ellentétes irányba forogtak, így tartották a levegőben a harang alakú testet. A jármű nem volt veszélytelen, rengeteg káros anyagot és sugarat bocsátott ki magából, aminek hatására mind a pilóták, mind a repülővel dolgozó mérnökök halálos dózist kaptak. Épp ezért új technikán, antigravitációs hajtőműveken kezdtek el dolgozni.

Titkos technológia az ellenség kezében

A leghíresebb tudós, akinek a neve megemlíthető a témában, az Victor Schauberger volt. Az ő nevéhez fűződik az az elgondolás, hogy egy vertikálisan mozgó légi jármű hatékonyabban bevethetőbb lenne, mint addig felhasznált társai. A Harmadik Birodalom minden tartalékát eme különleges gépek megalkotásának szenteltek, így nem csoda, hogy a Szövetségesek már a puszta felröppent pletykák nyomán is meg akarták szerezni a technológiát. A Gémkapocs hadműveletről tudjuk, hogy náci tudósokat szállítottak amerikai ügynökök az USA-ba, ahol az egykori feljegyzések és tudományos eredmények nyomán saját csészealjat akartak kifejleszteni, amivel embereket, bombákat, mérgező anyagokat szállíthattak A-ból B-be. Az Egyesült Államok egy kanadai céget bízott meg azzal, hogy a német feljegyzések alapján készítsenek repülő csészealjat. A fejlesztések sikeresnek bizonyultak, ám a bemutatón csúfosan megbukott a szerkezet. Mindössze két méterrel volt képes elemelkedni a felszíntől, és képtelen volt tartani a magasságot. A projektet ezután nem pénzelték többé, ám az érdekes fordulat csak ezután jön.

Megtévesztés volt az egész?

Sokak szerint a kanadai bemutató egy egyszerű álca volt, amivel az Egyesült Államok csak leplezni akarta azt a sikert, amit a náci tudósok és kutatások hoztak a légijármű fejlesztésben. Az amerikaiaknak talán sikerült megkaparintaniuk egy tökéletesen működő csészealjat – ami nem lenne csoda, hiszen minden jel arra utal, hogy a technológiát már a németek is ismerték a világháború idején. Erre egy másik egykori lengyel SS-állomás, a Sobon enged következtetni. Olyan hátra maradt felszerelések és gépezetek láthatók itt, amik azt sejtetik, a nácik járművei nem csupán a föld felett lebegtek.

Található ugyanis a támaszponton egy érdekes, aréna-szerű építmény, ami sokak szerint egy függőleges fel– és leszállópálya volt, amikkel a már elkészült UFO-prototípusokat tesztelték. Mivel szupertitkos kísérletek folytak a völgyben, ráadásul katonák ezrei akadályozták meg a közvetlen bejutást, Sobon megkapta a náci 51-es körzet nevet. A teóriák fő alapját képezik, hogy minden bizonnyal sikerült a németeknek egy sugárhajtású, vertikális mozgásra képes gépet építeniük, mivel óriási titok övezte a gép fejlesztéseinek részleteit, ráadásul úgy elrejtették a kíváncsi szemek elől, hogy azok több év múlva kerültek csak idegen kézbe. Ha így van, joggal feltételezhető, hogy Amerika kezében ott van a fejlett légi jármű elkészítéséhez felhasználható minden adat. Tovább gondolva számtalan rejtély megoldásául is szolgálhatna a tény, hogy egy, de lehet akár több nagyhatalom is képes radarok számára láthatatlan, gyorsan cikázó járművek megépítésére. Eszerint a kanadai bemutató ügyes félrevezetés volt, hogy minden egyes UFO-észleléskor földönkívüli eredetű beavatkozásra gondoljunk, ne pedig katonai kémjárművekre vagy veszélyes anyagokat szállító repülőkre. Mivel rendszerint az USA légterében észlelni különös fényjelenségeket – akárcsak annak idején a német légtérben is elforduló jelenség volt ez –, sokak arra gondolnak, a náci hagyatékból épített légi járműveket tesztelik, hogy egy esetlegesen kirobbanó újabb világháború idején a meglepetés erejével vethessék be őket az ellenséges országok bombázói ellen. Ha ez tényleg így van, a titkos technológiát uraló nagyhatalmak számára nem létezhet ellenség, aki labdába rúghatna.