Az ősi kultúrák mindegyike számos talánnyal tartja izgalomban a történelem-kedvelőket. A piramisok, Atlantisz, elveszett kincsek lázas kutatói felfigyeltek azonban egy különös jelenségre. Az ősi kultúrák szinte mindegyikében találhatunk olyan utalásokat, amik arra engednek következtetni, hogy tényleg nem vagyunk egyedül, az emberiség felvirágzásának pedig idegen beavatkozás lehet az eredete.

Erich von Däniken

Az egyik legismertebb kutató a témában nem más, mint Erich von Däniken, aki több mint 20 könyvet adott ki, UFO-vidámparkot üzemeltet, és rendszeresen előadásokat tart a téma iránt érdeklődőknek. A 84 éves svájci férfi igazi feketebáránynak számít a hivatásos kutatók körében, mivel elképesztő elméleteivel megnevettette, bosszantotta vagy éppen akadályozta a tudósokat. Hajmeresztő elképzelései közé tartozik, hogy az ókori kultúrák mindegyike őriz valamilyen nyomot, ami azt bizonyítja, UFO-kat láttak. Ez lehet egy ősi rajz, hieroglifa, falfestmény, leírás vagy éppen egy konkrét tárgy. Ez az elmélet a paleoasztronautika-elmélet, amely olyannyira népszerűvé vált az olvasói körében, hogy többen is maguk eredtek a ránk maradt bizonyítékok felkutatására, hogy a saját szemükkel lássák, mi igaz Däniken elképzeléseiből és mi nem. Lássuk, melyek a legközkedveltebb megállapítások, amiktől a tudomány fantasztikumokat elvető képviselőin kitör a frász.

Az egyiptomi piramisokat idegenek építették

Ez az az elmélet, amivel talán már mindenki találkozhatott valamilyen formában. Lássuk, mik a tankönyvekben szereplő, tudományos tények: a gízai piramisokat 20 év alatt építették, az egyiptomi munkások 800 kilométerről hozatták a hatalmas köveket, amelyeket egyszerű vésőkkel alakítottak tökéletes formájúra. A hatalmas elemeket gördítve mozdították a helyükre, belsejükben pedig művészek százai dolgoztak, hogy a lehető legnagyobb pompában kísérhessék utolsó útjára a fáraót. Däniken szerint a helyzet koránt sem ennyire egyszerű és egyértelmű. Vegyük alapul az adatokat! A gízai piramisok biztosan nem 20 év alatt épültek, ugyanis a monumentális építmények építőelemei olyan nagyok és pontosan megmunkáltak, hogy sehogy sem jön ki a megadott idő. A következő számítással ez jól kimutatható: ha 20 évet veszünk alapul 12 órás munkarenddel az év 365 napjával számolva, akkor 2 millió kő elhelyezésére csupán 2,5 perc jutott darabonként. Láthatjuk, hogy ez teljességgel lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mivel akkoriban a vasmegmunkálás és felhasználás szóba sem jöhetett, dörzsköveket, köteleket, rézvésőket és a találékonyságukat használhatták a piramisok építői. Mi ezzel a probléma? Pusztán annyi, hogy a kövek mindössze fél miliméteres eltéréssel lettek elhelyezve, ráadásul úgy, hogy minden kőtömb más méretű és formájú volt, ami pedig évszázadokkal később is komoly kihívásnak bizonyult volna. Däniken szerint elképzelhetetlen, hogy lézervágó vagy más eszköz nélkül a puszta emberi kéz és a szemmérték ilyen pontos munkát eredményezne. A földrengésbiztos piramis a mai napig áll, és 5 század fokos pontossággal mutat észak felé. Szemléltetésképp az 1700-ban épült épületek akár 10 fokos eltéréssel épülhettek. Véletlen lenne csupán? A kutatók úgy vélik, a lehető legnagyobb aljasság degradálni az ókori egyiptomiak tudását, hiszen annak ellenére, milyen rég éltek, ma is ismeretes matematikai problémákkal is foglalkoztak, építészeti tudásuk pedig páratlannak bizonyult. Ha ez nem volna elég, nincs egyetértés az egyiptológusok között, mivel írásos feljegyzések és sírfeliratok csak elvétve akadnak, azok is bonyolult nyelven íródtak, és sokszor ellentmondanak egymásnak, így minden tudós a maga szájíze szerint formálhatja a történelmi tényeket. Däniken szerint ez nem lehet véletlen. A piramisokat Keopsz uralkodásához kötik, az ő síremlékének tekintik, ám ha kiderülne, hogy valójában nem ez az igazság, megdőlne a síremlék-elmélet.

Miért lenne ez probléma? Vegyük alapul a gízai piramisokhoz képest fele akkora Teotihuacan piramist, aminek megépítése 150 évbe telt. Ha a piramist nem 20 év alatt építették, akkor kizárható, hogy Keopsz uralkodása alatt jött létre, és belefutunk a rejtélyes kérdésbe, akkor mégis milyen funkciót töltöttek be az építmények?

Az ember-állat hibridek

Ha Egyiptomnál maradunk, számos furcsaságra kaphatjuk fel a fejünket, az egyik legkülönösebb viszont a korabeli ábrázolásokon figyelhető meg. Maguk az istenek is félig állat félig ember külsővel áldattak meg, legyen szó Hóruszról, Anubiszról vagy Thotról, hogy a legismertebbeket említsük. Az egyiptológusok azzal magyarázzák e különleges ábrázolási módot, hogy az egyiptomiak egy-egy állathoz kötöttek bizonyos pozitív tulajdonságot. Vegyük példának Hathort, akit gyakran ábrázolnak tehénként vagy tehénfülű nőként szarvakkal. A tehenek az egyiptomiak számára a gondoskodást, az utódokkal való törődést szimbolizálták, ezért lett Hathor az anyaság istennője. Az elmélet elfogadhatónak tűnik, ám Däniken szerint nemigen magyarázná azt a tömeges hibridizációt, amit számos kultúra örökített meg.

A suméroknál megjelenő szárnyas embereket általában egy élő fa gondozása közben ábrázolták. A férfi szerint ez nem lehet más, mint egy szimbólum, egy emlék, amely megörökítette a furcsa lényeket, amik genetikai kódokon dolgoznak a hibridizációs folyamat tökéletesítésének jegyében. Találtak olyan feljegyzéseket is, ahol hosszasan taglalják, miféle keverék-lények létezhettek, köztük szerepel a bikafejű ember, ami a görög mitológiában Minótaurosz néven ismeretes. Obeliszkek rejtélyes faragványain látható, ahogy állattestű, emberfejű lényeket tartanak pórázon, akik mintha ki akarnának szabadulni a béklyóikból. Lehetséges volna, hogy ezek a félember lények valóban létezhettek? Däniken szerint lehet rá esély, hiszen egymástól független kultúrák reprezentálják ugyanazt a jelenséget. Mivel az állatok génapparátusa teljesen más, kromoszómaszámunk sem egyezik, ezért természetes úton nem jöhettek létre efféle teremtmények. Ha tehát egy férfi szexuális kapcsolatba lépne egy nőstény állattal, az eltérő kromoszómák miatt nem születhetne keverék lény. E furcsa teremtmények eredete tehát csakis genetikai kísérletezésre vezethető vissza. Däniken szerint az idegenek e kísérlet folytán teremtették meg az embert. Az ókori civilizációk által tisztelt istenek lehettek azok a földre érkezett kutatók, akik egyébként az őskorban beleavatkoztak az ősemberek fejlődésébe, és párosodva a közös ősünkkel létrehozták a Homo Sapiens faj elődeit.

Idegen űrhajó a Bibliában

Talán nem is gondolnánk, hogy találunk bibliai vonatkozásban is furcsa, idegenekre utaló jeleket, pedig Däniken szerint tálcán kapjuk az információkat. Példának Ezékiel próféta történetét hozza fel, aki saját feljegyzései szerint majdnem 20 éven keresztül találkozott „mennybéliekkel”. A sajátosan ábrázolt szekér, amely az égből ereszkedett le Ezékiel elé, igen különös vonásokkal bír. Däniken nem hagyta, hogy a szimbólumok elvakítsák, elkezdte lerajzolni a próféta által leírt járművet. Megdöbbenve tapasztalta, hogy valójában egy különleges űrhajóról lehet szó. A NASA is bekapcsolódott a kutatásba, és hamar kiderült, az Ezékiel által leírt jármű nem a tudományos fantasztikum mellékterméke, abszolút kivitelezhető.

Nézzük, miről ír a próféta! Egy hatalmas robajjal érkező, port kavaró szerkezetet mutat be, amely fémes lábai körül szárnyas lények keringtek. Kerekei nem mozdultak, csillogott, mint egy ékkő. Amíg földet nem ért az isteni masina, víztömegek zúgásához hasonló hangot hallattak a szárnyak. Däniken szerint ez az esemény nem volt más, mint egy harmadik típusú találkozás. Ezékiel nem az Úr szekerét látta, hanem egy anyaűrhajóról lecsatlakozott szállítójárművet. A szárnyas lényeknek hitt szerkezet valójában a helikopter rotorjához hasonló elven működött, ezek lapátjai adták ki a számunkra már ismerős hangot. A fémborításnak köszönhetően valóban csillogó drágakőnek tűnhetett a jármű. A még érdekesebb, hogy Ezékielt az Úr felemeli a trónra, és magával viszi. Däniken szerint nem történhetett más, minthogy Ezékielt elvitték magukkal az idegenek. A másodpilóta székén ülhetett, mikor felszálltak. A próféta azt írja, az Úr keze a mellére nehezedett, vagyis érezte a testére ható nyomást is, amit a felemelkedés okozott. Utazása alkalmával egy nagyon magas hegy templomába is ellátogatott, amit kihangsúlyoz Däniken, hogy bizonyára istenek számára emelt építmény lehetett. A magasban lévő épület-együttes a spekulációk szerint egy javítóállomás lehet, mivel Ezékiel különféle munkálatoknak lehet szemtanúja, mielőtt elhagyják a Földet.

Ismeretlen szerkezetek a jövőből

A hieroglifákon számtalan olyan dolog vehető ki, amik nem igazán passzolnak az adott kor eszközkészletébe. Az egyik különös tárgyról látható dombormű Hathor istennő templomában található.

Úgy tűnik, mintha az emberek egy hatalmas villanykörtét tartanának a kezükben. Jól kivehető az izzószál, az üvegborítás és a foglalat is. Däniken szerint eddig rejtély volt, hogyan világítottak az egyiptomiak a piramisok gyomrában, hiszen egyszerű fáklyák fényénél nemcsak fullasztó közegben kellett dolgoznia az építészeknek és később a művészeknek, hanem a látási viszonyok sem voltak kielégítők. Dänikenhez hasonlóan sokan úgy vélik, az ókori Egyiptom idegen civilizációk technológiájával emelkedett fel, és virágzott évezredeken át. A villanykörte mellett egy másik rejtélyes, elektromossághoz köthető szerkezetet is találni a domborműveket.

A Djed-oszlop néven közismertté vált szerkentyű sok helyen megtalálható, működésének vagy funkciójának pontos meghatározása azonban nem. Az egyiptológusok szerint egy egyszerű fallikus jelképet láthatunk, ami az istenek és az uralkodók állandóságát fejezi ki. Däniken szerint ennél jóval többről van szó. A Djed-oszlopok megszólalásig hasonlítanak a ma is használatos elektromos szigetelőkre, ráadásul néhány ábrázoláson úgy tűnik, mintha vezetékek lógnának ki belőlük.

További furcsaság, hogy a Djed-oszlopokat kizárólag az uralkodói család tagjai tudták használni. Az elektromosság megléte az ősi civilizációkban nem csupán kitaláció, ugyanis alapos vizsgálatok rámutattak, ha nem is e fogalomként, de ismerték az ókori mesterek a jelenséget. A Bagdadi-elem tulajdonképpen egy ősi akkumulátornak is felfogható, hiszen nagyon hasonló elven működik, mint a ma ismert társaik. A kis agyagvázákban fémet és valamilyen savas folyadékot találtak a régészek, ami lehet ecet vagy bor.

A vázában lezajló kémiai folyamatoknak köszönhetően egy csipetnyi elektromosságot lehet előállítani, ami Däniken szerint egyértelmű bizonyíték lehet az ősi elektromos áram bizonyítására. Mivel rézdrótokat nem találtak a vázák mellett, kétséges, mire használhatták őket, az viszont bizonyos, ha valóban elektromos áram előállítására tervezték, akkor olyan szerkezeteknek is kellett létezniük, amiket elláthatott árammal. Däniken könyveiben az idegenek jelenlétének tulajdonítja a különös tárgyakat.

Hogy Däniken elméleteinek mennyire tudományosak az alapjai, azok sok esetben megkérdőjelezhetők, ám akadnak olyan megmagyarázhatatlan rejtélyek, amik kapcsán érdemes elgondolkodni, hogy lehet, nem olyan kézenfekvő a megoldás, mint a történelemkönyvek lapjain.